A szolgáltatásaink teljes körű eléréséhez cookie-k használatára van szükség. A cookie-k elérhetőségét és használatát módosíthatja böngészőjének beállítások szekciójában. 

1848. március 15. – „Talpra magyar!...” – Petőfi Sándor a nemzet költője, a költő, aki által a nemzet szólott. Megindult egy folyamat, egy hosszú harc, amelyet talán a mai napig vívunk. Harc a szabadságért, harc a jogainkért. Petőfi, Kossuth Lajos, és mind a többiek. Szepsiben is – Csörghe László, Halmy Gábor… együtt, magyarok, szlovákok, zsidók, sőt németek is. A szabadságért. 

És mégis…úgy, ahogy azt annakidején Kossuth Lajos fia Ferenc, az apja válogatott munkáihoz írt előszavában fogalmazott:


„…A magyar szabadság dicsőséges volt, a zsarnokság le volt verve, úgy, hogy az orosz czártól segélyt kérni kényszerült. De hasztalan voltak a nyert csaták, a régi átok: a pártviszály, az irigykedés, a csüggedés: Világoshoz vezették a vérző nemzetet…” – ismerős helyzet, ismerős állapot.
Mégis, akkor „…a nagylelkű nemesség elhatározá a néppel minden szabadságát megosztani és a nép minden terheiben megosztozni. És semmit sem kívánt a néptől egyebet, mint azt, hogy szeress magyar hazánkat és segítsen azt az árulók és zsarnokok ellen megvédelmezni. Isten megáldotta igazságos küzdelmeinket. Magyarország, Erdély, Horvát-, Tótország népeit szabaddá tettük. Robotot, dézsmát eltöröltünk. Az adófizetés terheiben megosztoztunk. Az ország védelmének kötelességében megosztoztunk. És a népet minden alkotmányos szabadságnak részeseivé tettük…”
                                                                                                                                          (In: Kossuth Lajos: Kiáltvány a néphez.)


A nép mi vagyunk, mindnyájan, akik a szabadságot áhítják és akiknek kötelessége a néhai szepsiek, Csörghe, Halmy és a többiek emlékét megőrizni.
*


Trávicí enzymy pro podporu zažívání trávení