A szolgáltatásaink teljes körű eléréséhez cookie-k használatára van szükség. A cookie-k elérhetőségét és használatát módosíthatja böngészőjének beállítások szekciójában. 

1686. január 25-én, 330 évvel ezelőtt meghalt Herkó Páter, a 'palócok apostola.” Legendás, és egyben rejtélyes alakja a magyar rekatolizációnak. Szinte az egész Kárpát medencét bejárta, terjesztve és védve a hitet. Szabadkán született, Kassán halt meg. Örök álmát jeltelenül alussza a kassai ferences templom kriptájában. Élete folyamán tevékenykedett Jászón, Szepsiben, Tornán, Mecenzéfen, Szendrőn, Léván, Szegeden, Baranyában, Heves vármegyében, Regéc és Munkács várában a Rákócziak káplánja is volt egy ideig, de védte Szendrő várát a kurucok ellen, mindig oda küldték elöljárói, ahol nehéz feladat várta.

 

 

 

 

A kassai rendház tagja volt. Alakját legendák és rejtélyek veszik körül. Kegyetlen kor szülöttje volt, de mindig kitartott a katolikus hit mellett. Nevét megörökítették a helyi mondák, szólásmondások és a történelem is. Minden kutatás ellenére a mai napig sem teljesen tisztázott minden a személye körül. Lehet Herkó János volt, lehet Hirco páter, esetleg Balog Jeromos, vagy éppen Hieronymus Antonovics bosnyák származású szerzetes, akinek szülei a török elől menekültek Magyarországra. Ellenfelei szemében ő volt a „vérről híres Herkópáter”, követői szemében erős akaratával, fáradhatatlanságával évszázadokra példája lett az eltökéltségnek és a kitartásnak.

 Száz éve, és hetven éve. Egyik háború a másik kiváltója lett. A háború halottakat termelt. Aki vesztésre állt, összevissza kaszált maga körül. A rosszat rosszabbá téve, tetézte a bajt. Növelte az áldozatok számát. A győztes büntetett. Elhurcoltatott ezreket. A háború papíron véget ért, a temetőkben nem. Az elszenvedett sebek még utána is öltek. A megbüntetettek közé ezrével keveredtek ártatlan áldozatok. „Málenkij robot”, hadifogság, kitelepítés. Hatásában máig tart a nagy világégés. Ki figyelt oda, hogy a büntetés leple alatt elsikkadt más is. A személyes rosszakarás, a hatalomvágy és kapzsiság olyanokat is a megbüntetendők közé sorolt, akinek semmi köze sem volt a háború kiváltásához, kegyetlenségéhez. Esetleg olyanok is akadtak, akik mindkét hatalom, a győztes és a vesztes alatt is üldöztetést szenvedtek el. Pecsovicsok nem csak 1849-ben, de 1918 – 21-ben és 1945-ben is akadtak bőven. A falvakban előfordult, hogy az előrenyomuló, bevonuló hadsereg fosztogatni vágyó csapatait ezek a pecsovicsok olyanok házába vezették, akiket azelőtt irigyeltek, vagy csak haragosaik voltak - „Innen vihettek, amit akartok! Itt burzsujok laktak!” – ilyenféle szavak is elhangoztak. A zűrzavar, a háború alkalom lett a személyes bosszúra, az irigység kiélésére is. És volt, hogy az áldozatok még így jártak jobban. Azok nehezebb sorsra jutottak, akiket lelövettek, megerőszakoltak, elhurcoltak. Mikor kitört a háború, volt, akik azt hitték, most megmutathatják, most leszámolhatnak a háború leple alatt azokkal, akiket valamilyen okból nem szerettek, irigyeltek. A háború után ugyanez más zászlók alatt megismétlődött. Vajon az emberiségnek miért kell (bár csak írhatnánk végleg múlt időben, hogy kellett), bizonyos időnkét irtania önmagát? A halál halált terem. Ki kardot ránt, kard által vész el. Mintha ezeket a közhelyeket már az ókorban is elsütötték jó néhányan. Tanultunk-e belőle? 

 

       

 

Milyen volt az élet Szepsiben a 19. században

Vidékünkön, akárcsak az egész országban, az 1830 – 1848-as évek alatt megindult a polgárosodás. 1837-ben Kossuth Lajost Budán letartóztatták és később négyévi börtönre ítélték, majd 1840 elején kegyelmet kapott. 1837 nyarán indult meg Pozsonyban a Hírnök c. politikai lap, 1838 elején a Századunk c. hetilap. Mindkettőt Orosz József szerkesztette. 1839-ben bevezették az állami monopóliumot a levélposta szállítására. 1839-ben ismerte el Hollandia Belgium függetlenségét. 1841-ben megindult a Pesti Hírlap. Ugyanakkor az egész országot súlyos aszály és rossz termés sújtotta. 1842 nyarán elhelyezték a pest-budai Lánchíd alapkövét. 1844. november 13-án az Országgyűlés elfogadta a magyar nyelv hivatalossá tételét (1844. II. törvénycikk, ez ma a Magyar Nyelv Napja). 1845 nyarán Pozsonyban megjelent a "Slovenskje Národnje Novini" L. Štúr szerkesztésében. 1846 júliusában megnyitották az ország első vasútvonalát Pest és Vác között. 1835-ig bezárólag Kassán egyetlen zsidó polgár sem lakott. Az első zsidó vendéglős, Zsivkovics 1836-ban kapott letelepülési engedélyt. 1847-ben a régi nádor, József főherceg halála után (1776–1847), az új nádor, István (Habsburg–Lotaringiai István Ferenc Viktor főherceg, - Buda, 1817. szeptember 14. – Menton, 1867. február 19. - osztrák főherceg, magyar királyi herceg, István nádor néven 1847-től 1848-ig Magyarország nádora) látogatást tett Kassán.
Szepsi az 1830-as évek vége felé igyekezett mindent elkövetni, hogy megszabaduljon a földesúri terhektől. Abban az időben ez úgy volt lehetséges, hogy az adott közösség pénzben kivásárolta magát a terhek alól. A városnak erre kezdetben nem volt meg a kellő pénzügyi fedezete, ezért, 1837. július 7-én szerződést írt alá Ógyallai Szabó Antal kassai lakossal. A szerződés értelmében a város 20 évre átengedte árendába (haszonbérbe) Ó. Szabó Antalnak az összes regálét (a földesúri jogokat, pl. az italkimérési jogot, stb.), városi boltot, malmot, vásári jogot, azonnali 60.000 forintért és évente 5.400 váltócédula forint fizetéséért cserébe. Ebből az összegből fizette ki és váltotta meg a város a földesúri terheket. Érdekesség, hogy Szepsi így olyan városokat előzött meg, mint pl. Békéscsaba és Csongrád, melyek csak 1846-ban, a Károlyi György gróffal kötött szerződés alapján szabadultak meg a földesúri függés alól. Mindezek ellenére a szepsi szerződés nem teljesen sikertörténet, hiszen az előnyeit csak 10 évig élvezhették (azután országosan el lettek törölve a földesúri terhek), míg a szerződésben foglaltakat egészen 1858-ig be kellett tartani. Az évek alatt maga Ó. Szabó sem tudta betartani a kötelezettségeit, és ezért a kedvezményezést átruházta Horváth István szepsi lakosra, akivel aztán a szerződés lejárta után a város a végelszámolást elvégezte. Az eseményeket a száz évvel későbbi krónikás Neupauer Gyula Szepsi monográfiájában részletesen leírta.

- ha -

 

  József nádor 1847-ben Kassára látogatott  (Portré Josef Bekell akvarellje nyomán)

 

1255-ben olvashatott a világ először városunkról. Akkor még "villa Zekeres" néven szerepeltünk a közeli Jászói apátság határbejáró, birtokmegállapító levelében, amelyet IV. Béla király adott ki.

Alkategóriák

„Muži nedovedou ocenit vlastní ženy. To přenechávají druhým.“ Oscar Wilde